Cseberből vederbe

Vio elment. Időt kértem tőle, tudjátok az idő mindent meggyógyít. Bár itt nincs mit meggyógyítani, maximum az én gondolkodásomat, ami lassan már egyre betegesebb. Minden lány örülne, ha egy ilyen pasi, ilyen ajánlattal állna elő. De valamiért nem örülök neki. Egyszerűen ez nekem nem megy. Az, hogy hagytam ismét egy picit a dolgokat visszatérni a régi kerékvágásba az nem azt jelenti, hogy rögtön az oltárig kell rohannunk. Ez megrémít. Imádom. Szeretem. Kezdjük újra, de nem az oltárnál.

Nem akarok elköltözni innen, mert akkor az emberekkel még ennyi kapcsolatom sem lenne, mint amennyi most van. Maradok.

Már két hét telt el azóta. Maxival nap-mint-nap elsétálunk egymás mellett, nem beszélünk. Egyszer hallottam amikor Helkával beszélgettek, hogy nemsokára felépül a háza – valószínűleg hazaértek a szülei, az apja pedig mindenbizonyára egy kis Hitler, aki hajtja a munkásokat, így a ház nemsokára állni fog. Nos ha Maxi elmegy.. Nos arra a helyzetre kíváncsi leszek.

00:00.
Szombat este van. Nem tudok aludni. Már három hete elment Vio, és igazából még mindig nem tudom, hogy mit akarok. Helka hazament, Maxi pedig bulizik. Én meg.. Itthon maradtam. Pedig.. Lenne kedvem bulizni. Egyszer csak megszólalt a telefon, Vio az. A hangjából ítélve részeg volt..

- Szia Oli! Na ugye hiányzom? – mondta mindezt olyan hangerővel, hogyha fél méterre tartottam volna a telefont a fülemtől akkoris tisztán értettem volna, amit mond.
- Vio, Te részeg vagy..
- Ááh dehogy vagyok részeg.. – DE AZ!!! – hangzik a háttérből.. Egy csaj volt az.
- Kivel vagy?
- Áhh a haverokkal meccset nézünk! – GYERE MÁR VIO! – ismét ugyanazt a hangot hallottam.
- Haverokkal? Csajok is vannak ott?
- Dehogy vannak itt csajok.. – közben elvette tőle valaki a telefont. Egy csaj volt az.
- Nah idefigyelj kislány, a Vio az enyém. Szállj le róla. Ne hivogasd.
- Én hivogatni? Na ácsi.. – egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgokat.
- Figyelj, az enyém és kész.
- Áldásom rátok. – és azzal a lendülettel letettem a telefont.

Egyszerűen nem értettem. Semmit sem értettem. Szombat este van, azt mondja, hogy meccset néz a haverokkal – holott ma semmilyen meccs sincsen.. Erre egy csaj hangját hallom a háttérben, letagadja, hogy nővel van, erre a csaj elveszi a telefont, és lekoptat. Engem. Akinek megkérte a kezét Vio. Nem kaptam szikrát. Nem értem nem értem és nem értem. De legfőképpen a saját reakciómat nem értem.  Azt, hogy miért nem osztottam le a csajt. Hogy miért nem akadtam ki. Miért nem rendeztem jelenetet. Talán azért mert sejtettem, hogy ez lesz. Gyanús volt az egész szitu. Úgy látszik van aki nem változik semmit.

Innom kell. A hűtőben volt még az a Bacardi Razz, amit Vio hozott. Hirtelen bekattant, hogy bulizni akarok. Kivettem az első ruhát a szekrényből ami a kezem ügyébe keveredett, aztán mire elkészültem megérkezett Maxi is. Éjfélkor. Úgy néz ki, hogy ő minden szombaton hisztizik valamiért. Most is.

- Hát Te hova mész?
- Ööö.. Bulizni? Szerinted hova mennék ilyenkor?
- Mi a bajod?
- Semmi.
- Látom.
- Figyelj. Engem hagyj békén. Azt hittem, hogy barátok vagyunk, erre a haverod előtt meg úgy viselkedsz, mintha nem is ismernél. Tudod kivel szórakozz. Csak tudod.. Egy igazi barátot veszítettél el. Egy olyan embert, aki nem érdekből, hanem azért foglalkozott Veled, mert érdekelte az életed. Érted? Ja várj. Ezt te úgysem érted. Sőt. Fel sem tudod fogni. Nem is fogod soha .. – Maxi odajött, és megcsókolt.
- Befejeznéd már végre?
- Hagyd hogy végig mondjam! – ellöktem magamtól.

Úgy látszik a Bacardi Razz hatása nem maradt el.. Csak mondtam csak mondtam, mindent ami a számon kifért.. Aztán ismét odajött, és megcsókolt.

- Gyere elviszlek. Ilyen állapotban nem engedlek egyedül buliba. – mondta.
- Mr Kisherceg mutatkozik Velem.. Jéééé… Mekkora megtiszteltetés… - mondtam annyira cinikusan, amennyire csak kifért a számon.
- Na gyere inkább.

Aztán elmentünk. Alsó-part legnagyobb és az ország talán legszebb szórakozóhelyén, a club dekuce riPle-ben kötöttünk ki. Nos tudni kell, hogy Maxi mindenkit ismer. Annyi embernek mutatott be, hogy hihetetlen. Most valahogy megváltozott. Olyan volt mint régen. Biztos valami oka volt annak, ahogy viselkedett.
Ezt hívják rózsaszín ködnek. Na szép. Már értem, hogy miért nem akadtam ki a Vion. Busz-effektus. Van másik. De miért pont ez a srác?

El sem engedett egész este. Elkezdtünk táncolni. Hihetetlenül jó volt. És Vele voltam. Valahogy megint elfelejtettem azt, ahogy viselkedett. Könnyen felejtek. Ez nem mindig jó dolog, viszont egy életem van, megtehetem.

- Mi a baj?
- Miért lenne baj? – kérdeztem szúrós szemekkel.
- Hm. Lássuk csak. Hazamegyek, erre éfjélkor iszol. Ráadásul bulizni készülsz.
- Jól tudod, hogy imádok bulizni, csak eddig nem volt hozzá kedvem..
- Tudom persze, de épp ez az. Hogy eddig.. Nem. Mi történt? Sziszike mesélt arról, hogy még pár hónapja amikor mentem érted a suliba, előtte egy srác kocsijából szálltál ki. Miatta?
- Tudtam.
- Mit tudtál?
- Láttam, hogy Sziszike is ott volt, de gondoltam, hogy a szőke agyáig úgysem jut el, hogy mással látott. Igazából a srác egy régi szerelem. Aki visszatért, egy pár hónapja találkozgattunk, de ennyi. Aztán most meg külföldre helyezték át, és megkérte a kezemet.
- Várj. Úgy kérte meg a kezedet?
- Miért hogy lehet még megkérni? Igen. Úgy. Komolyan. Rémisztően komolyan.
- De hol ebben a logika. Mármint elmegy, itthagy és megkéri a kezedet?
- Már mindegy. Ezt ő sem gondolta komolyan..
- Na várj ezt nem értem.
- Azelőtt mielőtt jöttél felhívott, és egy csajjal volt. A csaj lekoptatott engem, és kb ennyi..
- És ennyiben hagyod?
- Hm.. Tudod.. Nem értem, hogy miért, de.. Jobb így.
- Nem értelek, bár sohasem értettelek.
- Nah, akkor már ketten vagyunk. Na én léptem táncolni. Hívlak ha menni akarok.
- Várj. Megyek Veled.

És így történt, hogy egész este Velem volt. Minden csaj utált. Tudjátok, amikor a szemükben ott a féltékenység, és egyszerűen meg tudnának ölni. Ehhez pedig csak annyi kellene hogy a kis hegyes műkörmüket a nyakamba akasszák. Megtennék. Higyjétek el. Maxi csupán ekkora hírnévvel bír itt. Mindenki érte volt oda. Nevetséges volt látni, ahogy folyamatosan próbálkoztak nála, Maxi pedig csak Velem foglalkozott. Fantasztikus este volt. Életem legszebb estéje. Aztán 4 körül fogtuk magunkat és eljöttünk. Ő az ő ágyában én az enyémben. De az az érzés..

Amikor az ágyamban feküdtem, már tudtam, hogy mi az oka annak, hogy nem akadtam ki az egész Vio-s dolgon. Meg volt a magyarázat.

 Oli